Hallgatásom oka
Jóóóó régen nem írtam már bejegyzést... Pedig szeretek blogolni, de általában beleesem a szarka hibájába (aki sokat akar, de nem bírja). Szeretnék varrni, szeretnék batikolni, szeretnék szappant főzni, szeretnék barátokkal találkozni, szeretnék Benivel játszóterezni, szeretnék blogot is írni, meg.... ja, és kell főzni, kell takarítani, kell mosni-teregetni-hajtogatni, kell mosogatni, kell.... brrrr... Így aztán persze hogy nem jut idő a blogolásra... De hallgatásomnak legfőbb oka mostanság inkább Ő:
Petra július 31-én érkezett hozzánk, és azóta Ő, illetve Beni teljesen lefoglalják minden szabadidőmet. Na jó, néha elcsalok egy-egy órát, esetleg éjszakázom egy kicsit, ha mindenki nyugisan alszik, és persze keresem a kényelmi lehetőségeket a házimunkázáshoz, vagyis: hogy lehet LETENNI néha-néha? Mert ugye ÁjLávHordozás, imádom, és egy valódi gyönyörűség, amikor a mellkasomon szundikál a karikás kendőben (ebben a nagy melegben eddig csak azt használtuk), de mégis... könnyebb lenne egy "hasonbaba" nélkül belehajolni a mosógépbe... :-) Szóval kipróbáltuk a babzsákot - nem volt világsiker...
És varrtam egy hintát is (Adamo-utánzat, remélhetőleg hamarosan készül róla saját bejegyzés, szabásmintástul), mert egy barátnőm kisfia ebben sok-sok órát szunyált minden nap. Hááát, Petrát beletettem, kb. 2 percig (egy villámmosogatás erejéig) el is van benne, de még nem váltotta meg a világomat. Talán majd ha ülni tud benne... De hol van még az!
Így egyelőre nincs még megoldás, de azért valahogy csak akad időm néha alkotni egy kicsit. Például elkészült Beninek egy pulcsi (életem első pulcsija, nagyon büszke vagyok!), jó nagy méret, hogy legalább három telet kibírjon, és Petrának is horgoltam egy kis csipkés sapit.
És persze Őt is kezdtem már tanítgatni horgolni. Sosem lehet elég korán kezdeni. :-)
Ez után a kicsit kaotikus bejegyzés után remélem, a következő valami nagyon szépen megtervezett lesz, de már nagyon szerettem volna hírül adni, hogy megérkezett Ő! :-)