Azt hiszem, itt az ideje, hogy színt valljak. Úgy érzem, fel kell vállalnom magam.... hol is kezdjem... Szóval: imádom az egyszerű, gyors projekteket. Sőt, ezeket szeretem igazán. Hónapokig készíteni ugyanazt az egy dolgot.... na, ez nem én vagyok. Nem kezdek patcwork-takaróba, és nem kötök felnőtt pulcsit (egy gyerekpulcsin már túl vagyok, de soha többet - mondom most....). Viszont odavagyok a pár óra alatt elkészülő egyszerű-de-nagyszerű megoldásokért, mivel csak hajnalban, a gyerekek ébredése előtt tudok alkotni, és ez csak napi 1-3 órát jelent. Így aztán örülök, ha ebben a pár órában elkészül valami. Mutatok is belőlük párat, amiket mostanában készítettem.

Készítettem például nyálkendőket...

...régi mosható pelusokból (persze alaposan kitisztítva... :P). Így van a két pólóréteg alatt egy vízálló is, és a kritikus nyálfolyós időszakokban sem ázik át a nyálkendővel együtt a body. Márpedig ez így tél-víz idején már nem utolsó szempont!

Lehet ciki, de bizony nem izgatom magam amiatt, ha valami nem sikerül tökéletesre. Véleményem szerint vannak olyan dolgok, amik miatt egyszerűen nem érdemes problémázni. Nagyon sok gasztroblogban gyönyörűen megkomponált képeken mutatják meg a csodás ételkölteményeket. De ez csak az utolsó, talán a 10. verziója az adott ételnek. Az első 9 amolyan "ronda de finom" lehetett. Vagy szép volt csak épp megenni nem lehetett... :-P Neked mi a fontosabb: szép vagy finom legyen? Hát én bizony szolgáltam már fel itthon nagyon randa kalácsot (kísérleti gluténmentes, vegán süti volt - vagyis lett volna :-D), amit aztán a család az utolsó morzsáig elpusztított. :)

Hasonlóan van ez a varrással, alkotással is. Például a nyáron varrtam kis ujjatlan body-kat Petrának, gyorsan kellettek, így előástam pár anyagot, ami volt itthon, és lett belőle négy kis vékony body - egynyári body-k, mert jövőre már kicsi lesz Neki. Így erre az egy nyárra készült csak. Nem lettek tökéletesek, de a célnak megfeleltek, és Ő így is, úgy is nagyon csini volt bennük. :)

Azt mondtam, vannak dolgok, amiken nem érdemes problémázni. És persze vannak, amiken érdemes, sőt, kell. Például mindig felveszem, ha elejtek az utcán valamit. Képes vagyok utánafutni, ha kikapja a kezemből a szél a zsepit. Ha vendégségbe viszek sütit, akkor nagyon odafigyelek a küllemére is. És ha majd eladásra fogok varrni, legyen az mei tai vagy táska vagy csak egy karkötő, akkor a lehető legmagasabb szintet fogom elvárni magamtól, és olyan alapanyagokat is fogok használni, ami tuti a legmegfelelőbb az adott célra. 

Az, hogy ha magunknak alkotok, nincsenek ekkora elvárásaim, nem igénytelenség, csupán praktikum. Nekem fontos az olcsó alapanyag, mert bátrabban kísérletezek velük. Imádom a turikat járni, kikutatni a szép anyagú, de valamiért senkinek nem kellő (esetleg hibás) ruhadarabokat. Ezeket a fillérekért szerzett ruhákat meg aztán kreatívan átalakítom, ráadásul a használt ruhák átalakítása, felhasználása (vagy csak simán azok viselése) környezetvédelem is egyben (recycling, reusing). Például két póló összevagdosásából született három ruhadarab. Ilyen volt:

És ilyen lett! :-)

Egy új őrületem, hogy női pólóból készítek "tipegő hálózsákot", íme az egyik:

 És benne a Kisasszony:

Nagyobb méretű felnőtt pulcsikból pedig pont kijön Beninek egy melegítő együttes. Az ujjából készül a nadrág, a maradékból pedig majd lesz a pulcsi:

És itt egy másik szett, ami már elkészült:

Újabb hobbiba kezdtem bele nem rég. Petra szülinapjára készítettem matatófalat (majd ezt is megmutatom, csak még nem sikerült megfelelően lefotóznom). Fúrtam-faragtam-csavaroztam, és ebbe úgy belejöttem, hogy abba sem akarom hagyni. Készítettem egy fali cérnatartót, ez egy kicsit nagyobb munka volt, talán 2-3 reggelembe telt.

Nagy szerelmünk a vonatozás, ehhez is készítetünk pár extra elemet. Íme, a két emeletes felüljáró:

És a "fordítós elágazás", ami egy pöckeit vesztett elágazás ötletes módon történő javításából született: az egyik végbe nem pöcköt ragasztottam, hanem vágtam egy lukat. :-)

És íme, ilyenek készülnek a mi kis szobánkban:

Végül pedig bemutatok egy nagyon izgalmas, igazán egyszerű-de-nagyszerű alkotási módot, amit bárki, bármikor kipróbálhat: ez a land art. Egy jó barátnőm, Móni (mindenstimmel.hu) szervezte a túrát a Normafához, ahol gyűjtögettünk a természet készletéből, és alkottunk belőle, ahogy a fantáziánk vezetett minket. Ez lett a nagy alkotás (egy része):

Alkossatok Ti is minél többet, csak bátran, gátlások és határok nélkül, mert alkotni jóóóó!!! :-)