Írtam a múltkor, hogy készítettem matatófalat a Lányom első szülinapjára. Még egy pár aprócska részlet mindig hiányzik róla, ezért azt egyelőre nem mutatom be, de a készítése során annyira megszerettem fával dolgozni, hogy nem volt megállás. Már jóval korábban kibányásztam a romok közül egy régi fa szekrénykét, mert belém csapott az ihlet-villám: ebből játékkonyha lesz!

Indultam is ezzel az alkotásommal az Alkotó Energia Pályázaton, majd ha lehet szavazzatok rá! :-)

**********************

Először úgy terveztem, a Fiammal együtt fogjuk megépíteni, de mint kiderült, jóval több hangoskodással (dekopírozás, flexelés, csiszolás, stb.) jár, mint sejtettem, azt pedig Ő nem nagyon bírja. Arról nem is beszélve, hogy az akkor még kisbaba Lányommal nem tudtam mit csinálni ez alatt. Teltek-múltak a hetek, hónapok, a munka nem haladt. Végül, miután elkészült a matatófal, elhatároztam, hogy megcsinálom egyedül, reggelente. Hajnalban (attól függ, mikor tudtam felkelni) volt rá 1-3 órám, és így, sok-sok ügyetlenkedéssel és kísérletezgetéssel tűzdelve, elkészült a saját, teljesen egyedi játékkonyhánk. Na de hogy kezdődött....

Sajnos hiába volt az alap és egy csomó más hozzávaló is ingyen, vagy épp már volt otthon, vagy valami maradékot használtam fel, azért bőven kellett rá költeni is. Egy időben vacilláltam is, hogy érdemes-e folytatni, nem lenne-e érdemes venni egy kész darabot akár Vaterán, akár az IKEÁban. Aztán rájöttem: ez egyedi lesz, ilyen nem lesz SENKI MÁSNAK! Szóval folytattam, és azt hiszem, megérte. :-)

Először is fejre fordítottam az egészet. Aztán leszereltem az ajtókat, de ezeket, és a zongorazsanérjukat is mindet felhasználtam. Eredetileg egy polc volt bent vízszintesen, ehelyett egy függőleges elválasztót tettem be, majd mindkét oldalt ketté bontottam. Bal oldalra terveztem a hűtőt, fölé a mosogatótálcát, jobbra pedig egy sütőt, alá meg egy szekrényt, a szekrényen belülre pedig egy polc került úgy, hogy a felső részbe pont egy evőeszköztartó fér be. Ez utóbbit mostanában nem használjuk, egyelőre annyi a funkciója, hogy - mivel néha beszorul kicsit, és visszatenni sem olyan könnyű -, a Lányom nagyon jókat tud miatta bosszankodni, vagyis sikítozni. :-D

A dekopírozással jól megszenvedtem, mert nem tudok még egyenesen vágni. Szerencsére megtanultam felxszel csiszolni, így a girbegurba széleket viszonylag egyenesre tudtam igazítani. Bár így is volt olyan darab, amit háromszor kellett levágnom - harmadszorra már egész szép lett! :-D Még szerencse, hogy hulladék anyagból dolgoztam!

Az elválasztóknak a helyére igazítása sem volt könnyű, kimérni mindkét oldalon, hogy ugyanabban a magasságban legyenek, aztán a pici lukba bújva guggolva pontosan és egyenesen fúrni... Nah... a lényeg, hogy a helyükön voltak az elválasztók. :-) A sütőbe és a hűtőbe rácsokat szántam, és Anyukámék hűtője mögött meg is találtam az abból kimaradt két hűtőrácsot. Megint villám csapott belém: "Ezeket nem használjátok?" - "Nem, vidd nyugodtan!" - "Oké, hátha jó lesz a kiskonyhába!" Hát kérem, a nagyobbik egész precízen oda illett, a kisebbiknek pedig készíteni kellett egy kis padkát, amire felültettem, így tökéletesek lettek. (Sajnos a sütőráccsal még nem volt ekkora szerencsém, de nyitva tartom a szemem. :-))

Jöhettek az ajtók! Ahol lehetett, az eredetit meghagytam, csak épp kettévágtam a zongorazsanérral együtt. Az egyik ajtódarabot elfordítottam 90 fokkal, és kivágtam a közepét, ez lett a sütő ajtaja. 

A fiókokat kivettem, és azt a polcot, ami az eredeti szekrényen a fiókok alatt volt, tehát az egésznek a legalja volt, és ami a konyhában a munkalap fölé került, kivágtam körben, csak egy keskeny polcot hagyva meg - mondjuk fűszereknek? - hogy a főzőcskéző gyerekeknek több helyük legyen, ne verjék be a fejüket. :-) A kétajtós szekrényből kivett polcot pedig becsavaroztam e fölé. 

A legfelső szekrénykéhez (gondolva arra, hogy a Fiam eltehessen pár értékesebb eszközt a Lányom elől :-P) az egyik fiókot felfordítottam, a hátlapja lett a teteje, a fiók előlapja pedig, kettévágva a két ajtó. A sok félrefúrás, csúnya flexelés és a farostlemezek vágott éleinek rücskösségét elfedendő, a lyukakat kitömtem fakittel - mondjuk ez utóbbit  meg lehetett volna oldani élfóliával, gyorsabb, egyszerűbb és egyenletesebb a végeredmény, csakhogy ahhoz egészen precíz vágás kell, ami ugye nekem még nem megy...

Amikor minden a helyén volt, és minden kis lyuk ki volt fúrva, szétszedtem az egészet, és jöhetett VÉÉÉÉGRE a dizájn!

Így nézett ki teljesen nyersen, utána kittelve, aztán mosogatótálcával és tűzhellyel, majd szürke alapozóval (és a nagyon izgatott Fiammal... :-D), végül fehérre festve. Ez utóbbi kettőt Párom csinálta. Ő ugyanis ez idő tájt egy autót újított fel, így mindig a kezében volt a szórópisztoly. .-)

Jöhettek az apró részletek: a csempét (viaszosvászon) és a munkalapot (régi felszedett linóleum) felragasztottam sziloplaszttal, a csaptelepet a helyére rögzítettem, az ajtókat, fogantyúkat, mágneszárakat, akasztókat (merőkanálnak, lapátnak, reszelőnek, kézi haberőnek, vágódeszkának, stb.) felcsavaroztam az előre kifúrt helyükre (természetesen a fúrásokat már festés előtt elvégeztem), a munkalapot körbe szegélyléccel szépítettem, a sütő ajtajába plexilapot ragasztottam, és a legvégére maradtak a sütő és a tűzhely tekerentyűi. Ezeket, és a tűzhelyek rácsát (pc-ventillátorok védőrácsai) elektronikai boltban szereztem be. A mosogatótálca egy fém tál, 100 forintos boltból való, és nem rögzítettem, mert a csaptelepet néha-néha újra meg kell feszíteni. Így a Lányomnak a legjobb játék a mosogatótálca alatt lévő lukban elrejteni mindenféle - számunkra nagyon fontos - tárgyat... Amúgy a csaptelep eredeti Kludi, Vaterán vettem olcsón, hibásan. DE AKKOR IS KLUDI!!! :-D

 A legjobb része szerintem a hűtő ajtaja lett. Mint említettem, Párom egy autót újított fel, többek között fényezett is, így megkértem, fényezzen már nekem egy hűtőajtót is, a kertben úgyis állt egy pár fémlap. Hát vágott belőle egy megfelelő méretű darabot, és lefújta fehérre. Jó nehéz lett tőle az ajtó, de így lehet rá tenni hűtőmágneseket! Így néz ki végleges valójában, hűtőmágnesekkel és mindenféle eszközzel "feldíszítve".

A konyhába, a felső szekrény alá terveztem, 128 cm magas lett az egész (a képeken nem pont a helyén van, kijjebb húztam a fotózás kedvéért). Magasabb is, masszívabb is, mint egy boltban kapható játékkonyha, így remélem, a Gyermekeim olyan sokáig fogják tudni használni, amíg csak érdekli Őket. Utána meg jöhetnek Nekem segíteni! :-D

A következő bejegyzésben bemutatom a Fiamnak készített karácsonyi ajándékunkat, egy emeletes parkolót! :-)