Sokáig idegenkedtem a csatostól, sőt, egy ideig a mei taitól is, az volt az első benyomásom, hogy olyan, mint egy túrahátizsák, túl instant, nincs benne "lélek" (mint egy kendő megkötésében). Apa viszont ragaszkodott az egyszerűséghez, úgyhogy a Hajtka mellett kibéreltünk egy Magyarindát is.

Első hetekben csak néztam, próbáltam barátkozni vele. Nem ment. A felvétel is nehézkes volt. Beni meg nem értette, mi történik. Most hova... ide? Ez az? Nem csavarodott meg? Túl szoros? --- Jajj ne mááá'.... egy mei tai-jal ilyen gondok nincsenek...!

Aztán kirándulni mentünk, Apa ebben hozta a Picurt. Cukik voltak, na.