Hihetetlen, de elindítottam életem első nyilvános blogját! Családnak, barátoknak szóló "hogy vagyunk"-blogom már volt (van), de olyat, amit ország-világ olvashat, még nem vezettem. Hát végre eljött ennek is az ideje.

Kisfiam, Beni három éves lesz, és bár minden percét élvezem, amikor Vele lehetek, most minden percét élvezem, amikor szabad vagyok, Ő pedig minden percét élvezi, amit a bölcsiben tölt - és ez így van rendjén. :-)

Nekiláttam annak, amivel kezdenem kellett volna. Nem mondom, nem vagyok elkésve a 27 évemmel, de.....

Mindig is nagyon ügyes kezeim voltak, és végigkísért életemen ez a párbeszéd:

- De szép! - mondta egy Ismerős, amikot meglátta, amit varrtam/ fűztem/ agyagoztam/ stb... - Te csináltad? Neked ezzel kellene foglalkoznod!

- Ááá... ebből nem lehet rendesen megélni... - volt a válaszom. Hogy ezt ki mesélte be nekem, Én, a Szüleim, a Társadalom, azt nem tudom, de sokáig így gondoltam.

Gimi után környezetmérnöki szakon tanultam, de egy irodában bebizonyosodott, hogy nem fogom megmenteni a világot, mint ahogy azt romantikus tini-éveimben hittem. Párommal összeházasodtunk, és két évre rá megszületett Beni - és ezzel (remélhetőleg végleg) kikerültem a mókuskerékből. Csak annyit tudtam, hogy nem, nem akarok újra irodában dolgozni, nem akarok másnak a beosztottja lenni, nem akarok főnököt, nem akarok naponta három órát tömegközlekedni - főleg, hogy immár egy kisfiú is fog otthon várni engem. Nem, nem akarok naponta 12 órát távol lenni az otthonomtól és a szeretteimtől!!!

Több ötlet is felmerült, mivel foglalkozhatnék, végül a legkézenfekvőbb dolog mellett döntöttem: kézműves leszek. Lélekben, és "részmunkaidőben" eddig is az voltam, de most.... Most elhatároztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, a Saját főnököm leszek, a Saját otthonom lesz a munkahelyem, és a Hozzám legközelebb álló emberek véleménye, időbeosztása fog csak számítani. Hogy ez mennyire rizikós út? Hogy "meg fogok-e élni belőle"? Nagyon idealista vagyok? Ki tudja... 

De most igen, neki merek vágni, mert a MOST-nál jobb időpont úgysem lesz soha... :-)