Teljes szívemből és lelkemből együttalvás-párti vagyok. Ez olyan volt nekem, mint a hordozás: magától értetődő volt, hogy egy ágyban fogunk aludni, hiszen... mert máshogy nem is tudom elképzelni. Mert szeretnék mééég több testközelséget a gyermekemmel, Neki meg szeretnék mééég több biztonságot nyújtani. Szóval ez a bejegyzés úgy keletkezett, hogy igen, együtt alszunk, igen, élvezzük, nagyon, de igen, vannak árnyoldalai. A világért nem cserélném el egy kiságyra, de nekem mindig hiányzott az együttalvásról szóló cikkekből az, hogy leírják azt is, ami nem annyira rózsaszín.

Előre leszögezem, hogy tudom, minden gyerek más, és nekem még csak egy gyermekem van, nem általánosíthatok (amúgy sem), vagy komoly tendenciát ebből még nem fogok tudni számolni. Csak a Saját érzéseimről, tapasztalataimról írok.

Beni születésétől fogva velünk alszik, ezt nem bántuk meg, és nem, nem hiszem, hogy itt fog ragadni. :-) Mint eddig sok más esetben is, egyszer csak rá fog jönni az önállósodás, és akkor majd vissza se néz a családi ágyra. Mi meg majd sírhatunk - egyik szemünkkel, a másikkal meg majd kacagunk. Na de itt még nem tartunk. 

Nézzük az előnyöket.

A kisbabák nagyjából 95%-ának az első hónapokban semmi másra nincs szüksége, mint Anyára, meg a cicire. Éjjel is. Igen, hiába mondják a szaktekintélyek meg a szomszédok meg a nagymamák, hogy "már rég át kellene aludnia az éjszakát!", ha a baba éhes éjszaka, akkor éhes, és bizony fel fog kelni, hogy ezt kikövetelje magának. Higgyük el, BÍZZUNK Gyermekünkben, hogy amit tesz, azt (kis túlzással) a túléléséért teszi, nem pedig "akaratos", "manipulál", "elkényeztetett", stb.....

(A maradék pár százalék nem élvezi az együttalvást, hanem pont kiságyat szeretne, szóval ez nem is téma. Persze az Ő esetükben is változhatnak az idők, lehet, hogy egy gyerek fél évig minden éjjel 12 órát egyhuzamban alszik a kiságyban, aztán hirtelen csak Anya mellett hajlandó elaludni. Mint írtam, minden gyerek más!)

Persze megoldható az is, hogy átjárkálunk a másik szobába, fél órákat (ha nem több órát) ücsörgünk a szoptatós fotelban és próbálunk ébren maradni, hogy aztán amikor végre elég lesz a kis mohónak, megpróbáljuk visszacsempészni a kiságyába, ami vagy sikerül, vagy nem. Ha nem, kezdődik elölről, ha igen, még mindig megreccsenhet a parketta vagy egyszerűen megérezheti a Baba, hogy eltűnt az auránk, és újabb fél óra fogpiszkálóval-a-szemben ücsörgés következik. 

Szintén megoldható, hogy addig hagyjuk sírni, amíg szegény minden reményét fel nem adja, amíg már minden belénk vetett bizalmát el nem játszottuk. Nem tudom... Mit szólna egy felnőtt, ha hagynák kétségek között gyötrődni, senki nem mondana neki egy jó, biztató szót, pedig csak akarat kérdése lenne az egész???

Egyszóval az együttalvás erősíti a Szülők és a Gyerek(ek) közötti bizalmat és kötődést, és igaz ez a Testvérek közötti kapcsolatra is, nincs elhagyatottság-érzés, szorongás, félelem a sötétben az egyedülléttől. Ez pedig nem elkényeztetés, hanem egy olyan alapozás, amire az egész élet biztonsága épül.

Ezzel szemben együtt alvás esetén Baba felkel, még mielőtt a sírásig eljutna, Anya magához húzza, Baba megkapja a cicit, Anya alszik tovább, Baba pedig addig tömi a bendőjét, ameddig csak akarja. Én részemről egy átvirrasztott éjszakára sem emlékszem. Apa meg pláne nem. 

A folyamatos testközelségnek köszönhetően mi magunk lehetünk a bébiőrök. Komoly anyai ösztönre van ahhoz szükség, hogy valaki a szomszéd szobában alvó babájánál fellépő bajt megérezze. Az viszont teljesen hétköznapi, hogy ha a melletted szuszogó Picurral valami nem stimmel, észreveszed. A bölcsőhalál és az együttalvás nagyon távol állnak egymástól. :-) Baba mellett átértékelődik az alvás. Álmodban is TUDOD, hogy ott van melletted, hogy figyelned, vigyáznod kell Rá. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet egyáltalán aludni. De a Lelked akkor is őrzi Őt, amíg a Tested alszik. Emiatt aztán nyilván nem is fekszünk rá. :-) 

A szobatisztává válásnál is nagyon sokat segített az együttalvás, illetve még ma is segít az éjszakai vécére járások során. Beni 22 hónaposan lett nappalra szobatiszta, éjszakára pedig még 1-2 hónapig kapott pelust. Miután erről is "lemondtunk", nagyon szigorúan figyelni kellett, hogy mikor kell kimennie. Máig csak nyöszörög félálomban, ha rájön a szükség, de így, hogy közvetlenül mellette vagyok, azonnal meghallom, tudok reagálni, most már ha kérdezem, válaszol is. 

Vannak persze hátrányok is, de azok (számomra legalábbis) eltörpülnek az előnyök mellett.

Azt hiszem, mindenkinek máshol van a "határ". Mi úgy gondoljuk, hogy addig maradhat a közös ágyban, amíg csak szeretne, nem fog zavarni 10 évesen sem (bár kötve hiszem, hogy addig Velünk szeretne maradni). De tudom, hogy van, aki úgy gondolja, hogy - mondjuk - maximum fél éves koráig maradhat Velük, és mivel akkor már nehéz lenne átszoktatni, inkább rögtön kiságyban kezdik. Való igaz, hogy minél nagyobb a Baba, annál nehezebb "leszoktatni" valamiről, ami Neki jó. Egyértelműen az a legjobb, ha a Gyerekek maguk mondanak le önként és dalolva a szülői ágyról. De ha a Szülőknek ez túlzásnak hangzik, szerintem az a fél év, amit együtt tölthet éjszakánként Velük, megéri azt a pár hét nehézséget, amit az átszoktatás jelent.

Az éjszakai szoptatás ilyen egyszerű megoldása az első hónapokban, évben áldás, később azonban terhes lehet, Hasonlóan, mint a kiságyba szoktatásnál, ebben az esetben is minden Szülőnél máshol van a "netovább". Van, hogy már nagyon kényelmetlen, de még engedem, mert "milyen jó Neki". Van, hogy zsibbad a karom a kitekeredett helyzettől, de hát "milyen édesen idebújik". Ez csak elhatározás kérdése. Ha elég, és TÉNYLEG elég, akkor egy nagy levegőt kell venni, pár éjszaka virrasztás után, pár trükköt bevetve ennek is véget lehet vetni. Én még erre is azt mondom: megéri. :-)

Néha bizony kialakulnak kényelmetlen helyzetek, sokszor arra ébredünk, hogy VALAKINEK a lába az arcunkban van..... Ez több gyereknél még fokozottabb probléma lehet, mi még csak két kis tappanccsal küzdünk, szívesen olvasnám több gyerekkel együtt alvó Szülők véleményét! :-)

Olyan is előfordul, hogy ha később fekszünk le, mint a többiek, már nem jut hely... Ilyenkor kénytelenek vagyunk egy kicsit átrendezni az elkényelmesedett családtagokat. :-)

Aztán itt van a kényes kérdés: ha a Gyerek az ágyunkban van, mi lesz a házas élettel? Nos kérem, az emberi kreativitás határtalan... ;-) Szerencsére nem garzonban lakunk, bár garzon esetén a kiságy sem megoldás. :-P Ha több szobából áll a lakás/ház, igazán nem lehet ez probléma, ott van például a kád, vagy a hűtőszekrény teteje... :-D

Lényeg a lényeg, együtt aludni a Kisbabánkkal, Gyermekünkkel számunkra a legboldogítóbb, legmegnyugtatódd, és a LEGTERMÉSZETESEBB dolog a világon!