2017. nov 06.

Amiért bedilizünk a gyerekeinktől - és amiért imádjuk Őket

írta: Dortsa
Amiért bedilizünk a gyerekeinktől - és amiért imádjuk Őket

A legtöbb Nő életében eljön az a pont, amikor gyereket szeretne. Azok a fránya hormonok dörömbölni kezdenek a szívünkön, és nem hagyják abba, amíg ki nem elégül az általuk keltett vágyunk: amíg Anyák nem leszünk. A nagy öröm egyben nagy nehézség is. Ha egy Nőből Anya lesz, az élete gyökeresen megváltozik. Közhely, de igaz. Mielőtt Anyák leszünk, csak lessük a már Anyává vált ismerőseinket, hogy miért nem lehet Velük elmenni moziba, és miért nem tud másról beszélni, mint a különböző pelenkák nedvszívó-képességéről. Mind tudjuk, ha egyszer Velünk is megtörténik, mi is bezáródunk ebbe a baba-mama világba, tudjuk, hogy nehéz lesz, mégis... úúúúúúgy akarjuk! Ezt a bejegyzést a Rossz anyák című film ihlette, ha tehetitek (ha van egy szabad estétek... :-P), nézzétek meg, kikapcsolódásnak tökéletes! :-)

Szóval ki hosszabb, ki rövidebb úton eljut odáig, hogy sikerül, kezében tartja a hőn áhított Apróságot, aki fenekestül felfordítja a világunkat. Mostantól a gondolataink 95 %-a Körülötte forog, Férjünkre és Magunkra marad 4 %, a család és a barátok meg örülhetnek, ha beleférnek a maradék 1 %-ba. Persze mindez nagyon emberfüggő, a százalékok változhatnak egyéniségtől és a gyerekek korától függően. Nem általánosítani szeretnék, inkább csak leírok pár tapasztalatot (sajátot és "lopottat").

Az elején a peluscsere a legnagyobb gondunk, hogy hogyan szoptassunk, túl sok/kevés a tej, kisebesedett a mellem, fáj a hasa, nem akar elaludni, ringatási technikákról csacsogunk a megfelelő facebook-csoportban, folyik az orra, oltástól lázas, ordít az autósülésben, nem szereti a babakocsit, csak Rajtam nyugszik meg, nem tud kakilni, folyik a nyála, jön a foga, mozgásfejlődéstől nyűgös, miért nem forog még?, miért nem mászik még? miért nem áll még?, nem akarja megenni az almapépet, csak cicizni akar, nem marad meg a hordozóban, leesett az ágyról, "ne vedd a szádba a porcicát!", "köpd ki a kutyatápot!", mindent feljebb kell pakolni, "ne mássz fel oda!", puff, leesett, hogyan nyugtassam meg?, nyűgös Anya, nyűgös Baba, nyűgös napok... Innék egy felest kávét, de nem lehet a szoptatás miatt. És úgysincs öt percem egyszerre szabadon. Jajj tényleg, van egy Férjem is....? És jajj tényleg, Én is létezem??? Unom a játszóterezést, unom a kisautókat tologatni, unom a babát századszor újrapelenkázni, fáj a hátam, nehéz, ha hordozóban alszik, átázik a mosható pelus, nem vécéztem egyedül két éve, folyton mosni kell, mert mindig leeszi magát, NEM SZABAD! DE! NEM! DE! NEM! DE! NEM! DE!...... Úgy metrózunk mint egy málhás szamár, Dédilátogatás, Nagyilátogatás, "nem veszünk még egy kisautót", "nem kapsz cukros sz@rt", "hagyd abba a hisztit!", két hete nem mostam hajat, "nem veszlek fel", leszakad a derekam, "ne dobáld az ételt!", "fújd ki az orrod!", "vedd be a gyógyszert!", rémálom a peluscsere, mikor lesz már szobatiszta?, "ne szórd a homokot!", "haladjunk már!", három hónapja nem néztünk egy jó filmet a Férjemmel, soha többet gyereket, beadjam bölcsibe, vagy ne? kibírok még egy évet? unom a legózást, unom a babázást, elegem van, hogy nincs időm magamra, sem a Férjemre, sem a családomra, sem a barátaimra, elegem van, hogy két éve nem aludtam egy jót, elegem van abból, hogy minden percben lesben kell álljak, elegem van, hogy majd' minden étkezés közben fel kell ugrálnom ezért vagy azért, elegem van, elegem van, ELEGEM VAN!!! 

Képtalálat a következőre: „crazy”

És akkor.... végre este van, alszik ez a kis gézengúz! Alig vártam! De ránézek, és nem egy ördögöcskét látok, hanem a világ legédesebb, legaranyosabb teremtményét, akit csak szeretni lehet. Egy pillanat alatt elfelejtem, mennyi bosszúságot okozott a nap folyamán. Tudom, hogy Ő Engem választott, és Én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy vigyázhatok Rá, a gondját viselhetem, és ezért hálás vagyok még a legnehezebb pillanatokban is. Legalábbis igyekszem... És csak nézem, nézem...

ujrajatszva_03.JPG

Na de gyorsan megyek is, mert végre van egy kis időm Magamra, végre foglalkozhatok a hobbijaimmal. Videót szerkesztek (Róla, amint éppen gagyog, mert olyan cuki!), varrok (egy kis kezeslábast Neki, mert olyan édi benne), blogot írok (Róla, hogy a család is lássa, milyen jópofa dolgokat művel), babakonyhát építek (Neki, mert imád főzőcskézni).

Ha sétafikálunk, és elszunnyad a hátamon, és végre "shoppingolhatok" a magam kedvére, mit veszek? Kis rucikat turizok Neki, a babakonyhába keresek edényeket, és a játékboltba is bemegyek egy pár apróságéért, és veszek valami cuki anyagot, amiből megvarrhatom a legújabb kispárnáját. 

Amikor két és fél éves korában eljutok egy buliba, mi kerül elő a táskámból? Egy kisautó. Összenevetünk egy másik Anyukával: Nála is van egy. :)

Apa műhelyében a kalapácsok és a fogók között mindig akad egy markoló is, a garázsban kismotor parkol a nagymotor mellett, a cipőkben egy-egy kisautó bújik meg, éjjel MUSZÁJ felkapcsolni a villanyt, különben könnyen megeshet, hogy rálépünk egy kukásautóra, és az ágyban meg vonatsínek fogadnak néha. És bár sokszor ezek bosszúságot okoznak ezek a dolgok, az elfojtott káromkodás mellett el is mosolyodunk.

Mindent, tényleg mindent beborít a gyerekek jelenléte. De így van ez jól, és addig, amíg ez így van, élvezzük ki. Bár sokszor bedilizünk, és a világból is kiszaladnánk, azért mégis imádjuk Őket. Ez van... :-)

Szólj hozzá