Sok-sok évvel ezelőtt, már nem is emlékszem mikor... jajj dehogynem! Egészen pontosan a nászutunkon hoztuk meg azt a hatalmas döntést, hogy "mostantól pedig figyelni fogunk arra, hogy mit eszünk, mert ez így nem mehet tovább!" És ennek bizony már lassan 8 éve!
Addig is voltak próbálkozások, voltunk igazi puding-vegetáriánusok: akik eldicsekszenek vele, hogy nem esznek húst, de közben csupa egészségtelen alapanyagot használnak a főzéshez. Tipikus ilyen étel a sajtos tészta: fehér lisztes tészta egy halom ipari termelésből származó tejföllel, sajttal és tojással. Vagy a túrós süti: fehérlisztes tészta rengeteg fehér cukorral és sok tejtermékkel.
Aztán vissza-visszatértünk a húsevéshez, szintén nem figyelve arra, honnan is jön az a hús?

A nászutunkon éppen amúgy vegetáriánusok voltunk, ha jól emlékszem, és valami egészen furcsa kreálmányomat ettük, valami zöldségfasírtot, meg brokkolikrémlevest tejszínnel. Újdonsült Férjemnek meg a víztől bedurrant a füle. Azóta ugyan tudjuk, hogy ennek semmi köze az étkezéshez, mégis ez segített minket a nagy elhatározáshoz: ez a sok vacak, amit eszünk, ez bizony nagyon nem tesz jót az egészségünknek! Akkoriban ugyanis már lassan egy fél éve olvasgattam az antalvali.com mindenttudó weboldalt, és szivárogtattam az infókat, hogy mi hogyan is van. Nagyon könnyen elhittünk mindent, ami oda vala írva, pedig nem biztos, hogy mindennek volt valóságalapja. De igazából a lényeg, hogy azt az irányvonalat sikerült megtalálnunk, hogy mindenből a természeteset részesítsük előnyben. Hogy azt vegyük inkább magunkhoz, ami régebbi, ami ősibb. Azt, ami kevesebb ipart látott. Ez vezetett el a teljes értékű növényi étrendhez, amit még csak tanulgatunk, és nem is tartjuk 100%-osan (még). Persze többször éreztem azt, hogy "megérkeztem", aztán kiderült, hogy van még tovább, van még jobb, még egészségesebb. De ki tudja, lehet, hogy megérkeztem? :D

Az első dolog amit beújítottunk, a kenyér volt. Teljes kiőrlésű lisztből készítettem élesztővel, magokkal és fűszerrel. Isteni volt, ízes, tömör, barna, egészséges, benne volt szívem-lelkem. Szóval minden, ami egy bolti fehér kenyér NEM. Innen aztán nem volt megállás. Igyekeztünk a hús, (mert megint voltak húsos időszakaink), a tojás és a tejtermékek forrásait lecserélni ipariról "boldog pipire" meg "boldog bocira" (ami így utólag belegondolva elég abszurd - erről még írok ebben a bejegyzésben). Cukor helyett mézet, kókuszvirág cukrot vagy xilitet, fehér liszt helyett teljes kiőrlésű lisztet használtunk. Később még egy kis házi malmot is beszereztünk, amivel azóta magunknak őrölhetjük a lisztünket. Úgyhogy már nemcsak tönköly és teljes kiőrlésű, hanem frissen őrölt is a lisztünk, sőt, bármilyen más lisztet is őrölhetünk, például rizsből vagy csicseriborsóból akár! (A frissen őrlés fontos, mert míg a mag akár évezredekig is megtarthatja az enzimtartalmát - ami segít lebontani a benne lévő anyagokat -, őrlés után ez 2 héten belül elvész, így nehezebben emészthető lesz.)

Nem csak étkezésben változtunk: legelőször abbahagytam a fogamzásgátló szedését, és kiötöltem egy tervet, hogyan dúsítsam vissza a hormonoknak köszönhetően megritkult hajkoronámat: levágattam, és behennáztam. Az addigi 2-3 naponta MUSZÁJ hajmosás már csak 4-5 naponta volt szükséges. Lecseréltük a tusfürdőket, balzsamokat. A kádnál addig két sarokpolc volt felszerelve, és dugig voltak flakonokkal. A sok műanyag helyett egyetlen kecsketejes szappan költözött be, így leszerelhettük az egyik polcot. Idővel megtanultam szappant főzni, így már azt sem kellett venni, ami jelentős megtakarítás, ugyanis egy 100 grammos szappan 800 forintba kerül, míg ha főzöm, ez a mennyiség kevesebb, mint 200 forintból jön ki. Na jó, kecsketejeset nem tudok (egyszer próbáltam, katasztrófa volt... :D), de ez a növényi étrend/élet miatt már nem is releváns. A hajmosás gyakorisága közben még tovább ritkult, mostanában már (főleg hennázás után) 2-3 hétig jól vagyok mosás nélkül. A ruhákat mosódióval, mosószódával meg saját mosószappannal kezdtünk mosni, ecettel és illóolajjal öblíteni. Természetes vitaminokat kezdtünk szedni. A dezodorral sokáig meggyűlt a bajom, végül sok év után megtaláltam a nekem tökéletes megoldást, egy igazán egyszerű-de-nagyszerű megoldást. Mindenféle más krémet is lecseréltünk, bár sokból nem tudok (még!) házit készíteni, ilyen például a kézkrém és a fogkrém. De ami késik, nem múlik! :) Igazából kézkrémet sokat próbáltam, de egyiket sem szívja be a kezem. Nem tudom, hogy a krémmel van baj, vagy a kezemmel...

Kenyér-téren közben tovább fejlődtünk: kipróbáltuk a kovászos kenyeret (zsírral és savanyú káposztával isteni volt!!!), ez sajnos Férjemnek annyira nem ízlett, mivel kicsit savanykás, meg macerás is a kovász mindennapi etetése - rosszabb, mint egy háziállat! :D Aztán találtunk egy gluténmentes zsemle receptet (szintén az antalvali.com honlapon), amit azóta továbbfejlesztettünk. Sőt, eljutottunk odáig, hogy egyszerre bekeverek egy óriási adagot, üvegekben tároljuk, és instant porként használjuk: csak egy kis olaj és víz kell hozzá, és mehet a sütőbe, így minden nap egyszerűen elkészülhet a friss kenyér. (Az olajat már elhagytuk, mert az nem teljes értékű.) Bár ennek már tényleg semmi köze az emberek többségének agyában a "kenyér" szóra felvillanó fehér szivacshoz, de mi annyira szeretjük, amennyire különbözik tőle. Ez (jelenleg) a végső megoldásunk, évek óta 90%-ban ilyen kenyeret eszünk.

Így ingáztunk három évig a vegetarianizmus és a húsevés között, amikor találkoztunk egy gyümölcsevő családdal. Akkor a fiunk már 1 éves volt, a gyerekek révén alakult ki a kapcsolat. Addig számomra csak egy elmélet volt, hogy vannak, akik nem esznek se tejterméket, se tojást, de "élőben" még nem láttam ilyet. Aztán itt voltak Ők négyen (Apa, Anya, két kisgyerek: 1 és 2 évesek), akik nemhogy ezeket nem, de kábé semmi mást nem fogyasztottak, csak gyümölcsöt! Először sokkolt a dolog, de ahogy egyre több időt töltöttünk Velük, egyre szimpatikusabb lett ez is. 8-9 hónappal a találkozásunk után kipróbáltam a gyümölcsevést, és mondhatom, katartikus élmény volt! Nagyon jól éreztem magam tőle, főleg, amikor elmentem futni (sok hónap kihagyás után - kisgyerek mellett nehéz rendszeresen...), és a szokásos 3 km helyett lefutottam 5-öt, és a végén úgy éreztem, csak száguldanék tovább! És ami a legnagyobb döbbenet volt, hogy szinte semmi izomlázam nem volt utána! Hihetetlen érzés volt!
Sajnos, akármilyen jót is tett nekem a gyümölcsevés, egy mindenevő családban nehéz magányos úttörőnek lenni, főleg, ha a többiek egyértelműen nem akarnak követni. Férjem is próbálkozott a gyümölcsevéssel ugyan, de Neki az nagyon kevésnek bizonyult (és itt jön be az Ő eszkimó-kontra-trópusi elmélete - erről egy másik bejegyzésben írok). Később, amikor családilag próbálkoztunk a növényi étrenddel (semmilyen állati eredetűt nem ettünk), Férjemnek komoly hiánytünetei léptek fel, nagyon komolyan roszul lett. Szerencsére Ő maga kiböngészte az interneten, hogy mivel lehet orvosolni, innentől egy ideig Q10-cseppeket szedett, de a valódi megoldást Számára az jelentette, hogy visszatért a húsevéshez. Azóta eszik párhetente egy nagyobb adagot, a köztes időben meg eszi az én növényi ételeimet.

Azóta rengeteg saját receptet, illetve ételt alkottam. Mert többnyire nem lesznek belőlük receptek, inkább csak úgy hasraütésre sütök-főzök, és a legtöbbször nem lövök mellé. Bár sütésnél többször, mert a vegán és gluténmentes süti sütése igazi kihívás. :D

A zabkása reggelire családi hagyomány lett, a barnarizst mindenki imádja zöldségpörkölttel, vagy csak úgy magában, ez a Lányom kedvence. A drága bolti vegán kenyérfeltéteket is sikerült megalkotnom otthon, sőt, már improvizálni is tudok. De készítek humuszt és mocsár-krémet is, ezek is isteniek. Nemrég alkottam egy vegán hamburgertölteléket, amivel minden húsevőt elkápráztattam, és a chili con carnémnak nincsen párja (bár se chili, se carne - hús - nincs benne :P). Imádjuk a smoothie-kat és a zöld turmixokat, és Ella édesburgonyás brownie-ja a legjobb süti forevör! A fűszeres sült zöldségekből egy egész tepsit be tudok tolni, de a Férjem azt inkább csak köretnek szereti. Még pudingot is sikerült egészen Ötker-állagút készítenem! Ingázunk fel meg le, vendégségben nem tartjuk magunkat valami erősen az elveinkhez, de mindig visszatérünk oda, amit jelenleg jónak érzünk.

A gyerekeket próbáltuk egy ideig óvni a fehér lisztes csodáktól, de persze megbuktunk, mert azért finomak azok. Mérhetetlenül bosszant a családomnak azon hozzáállása, miszerint "szegény gyerek, egyen végre egy jót!" felkiáltásssal ad Nekik pogácsát, és büszkék rá, hogy "ízlett Nekik!" Hát persze hogy ízlett, nyilván nem véletlenül találta fel az okos homo sapiens a finomítást, csak arra nem gondolt a nagy bölcs eszével, hogy az egészségnek mennyit árt ezzel. Én sem tudom, mennyit ártunk vele, ha esznek, sőt, ha hozzászoknak a fehérlisztes ételekhez, és mennyit használunk a mi változtatásainkkal? És mennyit ártunk a tiltással? Remélem sokat használunk és keveset ártunk. Mindenesetre most már nem tiltunk (kivéve pár nagyon műanyagot, például a gumicukor, egyéb cukorkák, gyümölcslevet csak 100%-osat veszünk, stb.). Remélem, ha nagyobbak lesznek, maguk tudják majd eldönteni, hogy mi a jó nekik. Remélem, tudatosan fognak dönteni, ha majd eljön az ideje. Addig meg mi tesszük, ami tőlünk telik, példát mutatunk. :)