Hiába imádtuk a Lanát, bizony nehezen ment nekem az a batyu-kötés, Apáról nem is beszélve. Ahogy Beni egyre nagyobb lett, ez kezdett probléma lenni. Meglátogattuk hát a helyi hordozós klubot, és kipróbáltunk többféle hurcit.

A Hajtka mei tainak elsőre nagy sikere volt, valami álompor lehetett benne, mert Beni a 3 perces próba alatt teljesen bekómált...

Kibéreltük hát egy próbahónapra, mostantól ezt használtuk, Lana elment pihenni. A nyári hőségben különben is kellemesebb volt egy pár pánt, mint a vastag kendő. Az álompor a továbbiakban is maradt, étteremben is jó szolgálatot tett.

Mivel bevált, be kellett - volna - szerezni egyet. Csórikám mit tesz ilyenkor? Megvarrja maga az otthon tornyosuló rengeteg textilből ingyen és bérmentve, mindezt örömmel és az alkotás utáni elégedettséggel fűszerezve. Az álomtündér ezt az újat is meglátogatta, és beszórta varázsporával. :-)

Messzebbről így néz ki, bár ezen még semmi extra nincs. Kétoldalú, egy narancssárga, és egy drapp-fekete mintás, a szárak szürkék, erős anyagból, flízzel bélelve. Sajnos a flíz idővel összegyűrődött a vállánál, ebből tanulva később szivacsot tettem bele.

Van egy bolt nálunk, ahova elég gyakran járunk. Az eladó egyszer csak megjegyezte, amikor Beni két lábon érkezett: "Jé, te vagy néha ébren is?" Akkor nem értettem, hiszen én többnyire ébren láttam Benit. De ezeket a fotókat elnézegetve... most már tudom, miről beszélt! :-D