A múltkor írtam, hogy készül Páromnak egy táska, mivel az előző elszakadt. Hát végre elkészült, most pedig meg is mutatom. Tudni kell Róla, hogy imád elektronikával foglalkozni, hatalmas, életreszóló projektjei vannak, szóval mi sem volt magától értetődőbb, mint egy kis alternatív NYÁK-panellel díszíteni a batyut. :)

Csak már otthon meglévő alapanyagokat használtam, így alkalmaztam néhány szükségmegoldást, de ezek inkább különlegessé, mint "gázzá" teszik a kész tatyót. :)

A mintát tubusos textilfestékkel rajzoltam, majd levasaltam, így sajnos néhány helyen (ahol több festék folyt ki) összeérnek az áramkörök. Szerencsére nem lesz miatta rövidzárlat... :-) Ja igen, műszerészek kíméljenek, az áramkörök NEM működnek! :-P

Amikor a leendő tulaj meglátta, hogy szürke és fekete anyagot is akarok használni, teljesen elborzadt. Ugyanis Ő az élénk színek szerelmese. "Micsoda? Szürke, fekete???" Hát igen, én is gondolkoztam rajta, de úgy döntöttem, hogy ha már a látható része úgyis élénk narancssárga lesz, legalább a koszolódó felületek egy darabja legyen fekete, szürke meg tényleg csak mutatóba került bele. Az eredmény ez lett, szemből azért szerintem elég narancssárga, nem? :)

Oldalt fekete, de ott is nőnek az elektro-fák:

A növényzetet egy NYÁK-napocska élteti (Beni azt mondta rá, hogy pók :-P). A cipzár pedig azért felemás, mert a múltkor két kabátban is cseréltem cipzárat, de mindkettőből csak a rossz felét bontottam ki (tudom, lustaság: fél egészség - DE! praktikusság és leleményesség: sok plusz idő!). Így az újaknak megmaradt a párjuk, amik csodák csodájára tökéletesen összeillettek. :)

Hátul teljesen fekete lett (flízzel bélelve), de az meg aztán már tényleg mindegy, nem?

A pántja és az alja egy régi farmerből készült.

Az első zsebe két rekeszből áll. Mivel nem volt olyan hosszú cipzáram, amilyen kellett volna, ez tűnt a legpraktikusabb megoldásnak. A bal oldali kis zseb immár nagyon is jó szolgálatot tesz a fényképezőgépnek, amit ezentúl nem kell külön tokban tartani.

Belül a kedvenc kockás anyagommal béleltem. Egy elválasztó van benne, aminek a tetejét kimerevítettem (ja, a merevítőt vettem, bocsi...), hogy "mindig a felszínen maradjon".

A slussz poén az egészben az volt, hogy amíg én varrtam, Párom pont elektronikázott - ebbe nagyon bele tud "zombulni". Meglepetésnek szántam a dizájnt, nem tudta, mivel díszítettem. Valamit elrontottam, és hangosan dühöngtem miatta, mire megkérdezte: Írjak rá egy programot? :-D