Szombaton a Cirkuszba mentünk Mikulás ünnepségre (Nagyi révén). Időben indultunk, de nem hagytam rá sok időt, hiszen szombaton 3 órakor sitty-sutty átvágok a városon. Vagy nem? Hát nem...

A Lánchíd előtt hosszú-hosszú sor, ahogy az egy hétköznap is szokott lenni. De azért csak odaértünk. A műsor fantasztikus volt, nagyon jól éreztük magunkat! Beni tátott szájjal figyelte a légtornászokat és a mindenféle akkrobatákat, öröm volt Őt így látni. :-)

Az előadás után találkozhattunk a Mikulással, bár Benit egyáltalán nem érdekelte, sőt, az ajándékcsomagot is visszautasította. Viszont felfedezte, milyen jó dolog a porondon táncolni és a székek között futkározni. :-)

A program után Ő Nagyiékkal ment haza egy kis kényeztetésre, én meg egyedül ültem kocsiba - gondoltam, egy óra alatt még a tankolással együtt is otthon leszek. Végül is, napközben dugó volt, de este már csak nem? Hát de.... Úgy tűnt, a Mikulás-ünnepségek és a karácsonyi nagybevásárlások miatt az emberek (vagyis az autók) elárasztották a várost. Megfigyelhetően a bevásárlóközpontok mellett - ahol eljöttem: Westend, Mammut, MOM park - felgyűltek az autók (bár ezek zavaros csomópontok is egyben). 

A dugóban ücsörögve azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg ennyire fontos az ajándékozás? Miért mennek az emberek bevásárlóközpontokba megvenni az ajándékokat a szeretteiknek, miközben Maguk is csak sopánkodnak, hogy "még ezt is bele kell valahogy sűríteni az amúgy is zsúfolt adventi programba"? Karácsony előtt még mindenki be szeretne fejezni valamit, még ezt vagy azt elintézni, még leadni határidőre a munkát, még bla-bla-blaaa... És amikor december 23-án este hullafáradtan hazaér, lerogy a kanapéra, és azt mondja: "kész vagyok, ünnepelhetünk!" Mire jó ez? Csak éppen pont az ünnep hangulata, a várakozás izgalma marad el ezeknek a (sokszor csak) mondvacsinált "gyorsanmégkarácsonyelőttcsináljukmeg" kötelességeknek a teljesítése közben. És mi van akkor, ha januárban fejezzük be?

A múltkor egy Anyuka írta valahol, hogy nem szeretnének ajándékozni karácsonykor, mert nem szeretnék, hogy az ünnep erről szóljon. Az a gyerek így fog felnőni, és nem, nem fog Neki hiányozni. Én nem így nőttem fel, rengeteg ajándékot kaptam, és kapok ma is Szüleimtől, Nagyszüleimtől, "családi hagyomány" lett, hogy az ünnep akkor ünnep, ha van ajándék, ráadásul jó sok. Pár éve vannak próbálkozások, hogy csak kicsi ajándékot adjunk, aztán olyan ötlet is felmerült, hogy csak karácsonyra, de szülinapra ne... De valahogy kényszeresen bennünk van, hogy AJÁNDÉKOZNI KELL! 

Én azt mondom: Nem ajándékozni kell, hanem ÖRÖMET KELL SZEREZNI! És azt sem kényszeresen. Mire jó, ha elköltöm az XY-ra szánt összeget, és veszek egy csomó olyan kütyüt, amire semmi szüksége, de lám, ajándékoztam. XY pedig másnap viszi fel a padlásra a felesleges cuccokat. 

Ahogy a dugóban ücsörögtem, azon gondolkoztam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy én nem megyek a bevásárlóközpontokba ajándékért! Nem járom kényszeresen a drága butikokat, hogy vegyek egy századik sálat a Nagynénémnek vagy egy második zsebnaptárat Apukámnak (mert előtte egyet már kapott a céges bulin) akkor is, ha nem használ zsebnaptárat. 

Nem az a nagy művészet, hogy megveszel valakinek egy pólót, nem az a nagy adomány, hogy ráköltesz egy vagyont. Az a hatalmas dolog, ha ISMERED ŐT. Tudod, mik a vágyai, tudod, hogy az új hobbijához éppen mire van szüksége. Persze az is lehet, hogy később Ő maga is megvenné, de azzal már ajándékot adtál, hogy azt üzened Neki: "Ismerlek, és támogatlak abban, ami a Te utad." Ha megteheted, adsz Neki egy olyan ajándékot, amit Ő spórolásból sosem venne meg, de nagyon vágyik rá (na nem laptévére gondolok itt, hanem mondjuk egy új babaruha valakinek, aki nem szívesen, de pénzszűkében csak turiban vásárol).

Sok gyönyörű ajándék saját kézzel készül. Lehet az csak egy kis mütyür, egy kis dísz, de még jobb, ha egy olyan használati tárgyat készítünk el, amit tényleg használhat a megajándékozott, és akár el is dobja a régi futószalagon készült "bóti" példányát. Ilyenkor sokszorosan érvényes, hogy RÁD GONDOL, amíg használja. Vannak családok, akik csak évente egyszer jönnek össze, karácsonykor, ilyenkor meg lehet ragadni az alkalmat, hogy olyan ajándékot adjunk, amiről egész évben eszébe jutunk majd. Lehet akár sablon-ajándék is, ha Te készíted, már nem lesz az. :-)

• Szuper ajándéknak tartom az "emlék-ajándékokat", mint a családi fotókkal töltött naptár vagy fotókönyv, vagy csak egy fotó egy szép (netán kézzel készített) keretben.
• A "programajándékok" is nagy sikert arathatnak: "Januárban elmegyünk az állatkertbe." vagy "Megnézzük a Star Wars VII.-t az IMAX-ben.
• Vagy drágább program ajándékba (ha valaki megteheti): lehet mondjuk színház, 1 napos gasztrokurzus, egy fesztiváljegy, egy (hosszú) hétvége vidéken, stb.
• Házastársunkat meglephetjük egy romantikus vacsorával is, főleg ha ez már rég kiment a szokásból a napi verkli közepette.
• Valami ínycsiklandozó ígéret: "Januárban sütök Neked egyszer aranygaluskát."
• Gyakorló anyukák örülnek a "babysitter-bónnak", valahogy így: "Három szabad este, felhasználható június 30-ig, részletek a hátoldalon." :-) 

Biztos rengeteg olyan ötlet van még, amiket itt nem soroltam fel, és amikért nem kell a várost járni, egyediek, és örömet okoznak. Ha van tippetek, írjátok meg, kibővítem a listát!

Mindenkinek nagyon szép, rohanásmentes karácsonyi készülődést kívánok! Ajándékkészítésre fel! :-)